Hajdú Mikitől hallottam először ezt a kifejezést, amikor fácsén invitált. Halvány lila gőzöm sem volt, hogy mire utalhat. Persze amikor írta, hogy el kéne menni, helyeslően visszaírtam, mintha tudnám miről beszél. Elsőre azt hittem, hogy valami kedvezményes autóvásárlási lehetőségről van szó, de aztán rájöttem, hogy azt ‘Il Ferro’-nak hívták és nagyon sokan nagyon sokat buktak rajta néhány évvel ezelőtt. Aztán megkopott latin tudásomat felhasználva próbáltam értelmet paszírozni a kifejezés mögé. Ekkor arra jutottam, hogy biztos vasúton akar menni Miki valahova. Mivel még mindig sántított a dolog, segítségül hívtam a guglit, amelyik a következő wikipedia meghatározást dobta ki elsőnek: “A via ferrata olyan hegyi út, amelyen előzetesen felszerelt létrák, lépcsők, hidak és fémkábelek segítik az előrehaladást”.
Mindjárt a helyére került minden. Miki egy olyan tanfolyamra akart elmenni ugyanis, amelyik a via ferrata (németül ‘Klettersteig’) alapjaira tanít meg. Az osztrák Alpokban egy hétvége leforgása alatt lebonyolított tanfolyam a Kaland-Sport szervezésében jónak ígérkezett, és remek edzéslehetőséget kínált számunkra a nepáli megpróbáltatások előtt. Egy áprilisi péntek este ki is utaztunk ezért Mikivel, Orsival (Miki barátnője) és Gyuricza Gergővel (a Pécsbánya SE labdarúgócsapatának csatára és hivatalos hangja, mostanság ghánai bányász) közösen egy osztrák falucskába (Lassing???). Itt volt a táborunk egy kis kempingben a hegyek lábánál.
Az este során megismerkedtünk a tanfolyam szervezőivel és a többi résztvevővel. Sebtiben megtanultunk legalább hétféle létfontosságú csomót megkötni, melyek közül talán kettőre ha emlékszem még. Pedig a via ferrata-nál és különösen a sziklamászásnál elengedhetetlen a leggyakrabban használt csomók pontos ismerete és azok gyors megkötése. Szerencsére sok van közülük, ami vitorlázásnál is használatos, így nem fogadott mind ismeretlenül. A kacifántos csomók fortélyainak elsajátítása során felmerült nagy ijedtséget később sörrel csillapítottuk, aztán próbáltuk fagypont közeli álomba ringatni magunkat a sátrainkban.
A tanfolyam első hivatalos napja korán kezdődött. Befaltuk a reggeli szendvicseket, majd elautóztunk egy közeli településig (Hinter Bühle, Gergő szerint “hitlerbűne”), ahol egy kisebb sziklafalon gyakoroltuk a beülő használatát, illetve a mászótársak biztosítását. Nem túl bonyolult feladatok, ám megannyi gyakorlást és odafigyelést igényelnek, hogy az ember készség szinten elsajátítsa végrehajtásukat. Szerencsére verőfényes időnk volt, koradélutánig itt tanyáztunk.
Délután aztán ideje volt, hogy a délelőtt megtanultakat egy kevésbé nehéz Klettersteig útvonalon hasznosítsuk. A beszálláshoz alig kellett sétáni a Robert Karpfen Klettersteig-ig, ami egy közepes nehézségű via ferrata Mödling közelében. A mi társaságunk indult elsőként és viszonylag gyors tempóban haladtunk a rövid útvonalon. Az úton szinte végig drótkötél haladt a sziklákhoz erősítve, amelyhez nekünk folyamatosan csatlakoznunk kellett két hevederrel karabinerekkel a végén. Azért van szükség két hevederre, hogy az ember egy pillanatig se legyen biztosítás nélkül. Nagyon sok olyan hely van, ahol a hevedereket át kell csatlakoztatni egy másik lépcsőre vagy drótkötél szakaszra, ezért amíg az egyiket csatoljuk, addig a másik biztonságosan tart, ha esetleg lecsúsznánk. A via ferrata végére érve a kötélen ereszkedést gyakoroltuk egy sziklafal tetejéről, aztán visszatértünk a táborba, ahol a második éjszakát hálózsákjaink alkalmatlansága folytán Gergővel a kocsiban töltöttük.
A tanfolyam harmadik napján már profinak éreztük magunkat, ezért egy viszonylag nehéz Klettersteigra vittek minket vezetőink. Csak a beszálláshoz (ahol maga a via ferrata indul) közel 500 méter szintkülönbséget kellett legyűrnünk. Itt jött a neheze. Egy viszonyag rövid, ám annál meredekebb szakaszon vezetett a Klettersteig, hol drótkötél, hol lépcsők segítségével. A lépcső szó hallatán ne egy vörös bársonyszőnyeggel borított márvány fellépőre gondoljunk, hanem inkább egy sziklafalba ütött U alakú kampóra, ami funkciójában olykor fellépőként, olykor majrévasként szolgál. Gyakrabban majrévasként. A csoport haladása le is lassult ezen a részen, majdnem 3 órába telt, míg mindenki felért. Közben az időjárás is komorabbra fordult, szél kerekedett és eső szemerkélt. Dolgunk végeztével egy hegyi hütte-ben még ettünk-ittunk, aztán irány vissza a kocsikhoz, hogy hazavezethessünk Magyarországra. Így nézett ki a via ferrata tanfolyam tömören.
