Hát igen. A gyorsan jött és az éjszaka közepén megszületett ötleteket általában nem követi azonnali cselekvés. Ha mégis az általában ittas vezetésnek minősül, és mostanában elég szépen honorálják. Bár érdemes lenne elfantáziálni azon, hogy mi lett volna akkor, ha Mikivel azzal a lendülettel összepakolunk és felülünk az első Nepálba tartó gépre. Leszámítva a tényt, hogy ezt nem is tehettük volna meg, mivel minimum 2 átszállással és kb. 22 óra utazással lehet kis hazánkból odajutni, valószínűleg amúgy is odavesztünk volna felkészületlenségünk okán. Sajnos (vagy szerencsére) azonban nem így történt, de azt nem gondoltam volna, hogy 2 évet kell várni a megvalósításra.
Egy évvel a pécsi éjszakai eszmecsere után ismét felvetődött a közös út gondolata, ám ekkorra Mikiék már Észak-Indiát vették célba, én meg Matyi öcsémmel (aki igazából Máté) Délkelet-Ázsiát szemeltem ki magamnak. Az ottani négyhetes történésekről és az érintett 5 országról a ”SEA-Trip” című bejegyzésben írok bővebben, ami után egy rövidnek nem mondható, viszont látványos tartalmakban gazdag mozgókép összeállítást is felraktam a “SEA-Trip: A film” c. bejegyzésbe.
Szóval a nepáli hegymászós-trekkinges projekt egy újabb évvel tolódott, de ez bőven elég időt hagyott számunkra a felkészülésre és a legjobb program kiválasztására. Mikiék túrája is jól sikerült közben, 3-an bebarangolták India egyes területeit. Az ott szerzett élményeken még a finisben szerzett és múlni nem akaró hasmenés sem tudott foltot ejteni. Azóta kiderült, hogy ez is az élmény része, a turistákat alig engedik hazajönni nélküle.
2009. őszén kezdtünk el konkrétabban beszélgetni Nepálról, úgyhogy innentől mondható, hogy a tervünk célegyenesbe ért. Hamarosan olvashattok arról, hogyan is zajlott a nepáli út megtervezése és mik voltak a fontosabb előkészületek, mint például a kezdőknek szóló ausztriai ‘via ferrata’ (Klettersteig) tanfolyam.
