Talán egy átmulatott pécsi éjszaka hajnalán kezdődött az egész. A két főhős külön utakon járt aznap, mégis összetalálkoztak, mert ugyanabban az utcában laktak. Persze nem a szomszédság szolgáltatta az ismeretséget, hanem a közös gimnázium, a pécsi Leőwey Klára. Hajdú Miki egy évfolyammal járt alattam és igazából öcsémmel, Matyival ápolt szoros baráti viszonyt. Persze velem is jóban volt a gyakori közös programok (értsd: züllés) és a reformkommunista szellemiség ürügyén. J
Épp 2008 augusztusának közepén és húszas éveink derekán járunk, én pár napja érkeztem haza dél-amerikai utazásomról, amelyet szüleimtől kaptam jutalomból a jogi egyetem sikeres elvégzéséért. Utam során bejártam Brazíliát, ahol egykori Erasmusos cimborám Igor és családja volt a vendéglátóm. Második állomásom pedig mintegy 2 hétig Peru volt, ahol tilburgi szobatársam, Luis Miguel kalauzolt végig az ország nevezetességein. A 6 hetes út végén 1 hetet töltöttem Kubában, hogy kipihenjem azt a sok gyönyörű megpróbáltatást és a kultúrsokk okozta fáradalmakat.
Jelen történet szempontjából viszont csak a perui kalandozásnak van jelentősége, mert itt vettem részt egy négynapos magashegyi trekking túrán a perui Andok vonulatai között. A túra útvonalát a klasszikus 'Camino Inca' képezte, amely a negyedik nap hajnalán a Napkapun áthaladva Machu Picchu romvárosánál ért véget. Noha világéletemben sportoltam, a túrázás mint szabadidős vagy sporttevékenység kimaradt a sok egyéb időtöltés mellett (feltéve, hogy nem számítjuk ide a hosszabb-rövidebb kirándulásokat). Valószínűleg ezért is hagyott bennem mély nyomokat az Andok-beli szubtrópusi kaland.
Szóval az ominózus pécsi hajnalon, ahogy egyik lábamat próbáltam a másik elé helyezni gyaloglás címén, épp Mikinek meséltem az inka ösvényen szerzett élményeimről, és a túra során megismert gazdag indián kultúráról. Miki őszinte kiváncsisággal hallgatta a beszámolót, aztán mielőtt elváltunk felvetette, hogy mi lenne, ha együtt elmennénk valamikor Nepálba egy hasonló útra a közeljövőben. Ebben meg is egyeztünk anélkül, hogy nekem bármilyen közelebbi ismeretem lett volna e távoli országról.
Ha a fentiek után azt hinnétek, hogy a romantikus elemekkel és népmesei motívumokkal teletűzdelt fenti sztori csak egy mámoros hajnal szülte fikció, akkor ne olvassátok el a következő bejegyzéseket.
