Kelés nagyon korán, a busz szokás szerint késik, a turista vár. Aztán végül csak befut a 12 fős kisbusz, turista bepakol, majd beszáll. Még néhány gyors megálló Cuzco vadregényes, vadmacskaköves utcáin, hogy véletlenül se maradjon üres hely. Érdemes lenne egyébként utánanézni, hogy a fejlődő országok személyszállításában milyen lehet a rakott/üres fuvarok aránya, illetve hogy milyen a kapacitáskihasználtsága egy egyszerű, 'nemtudommilyenmárkájú' és ránézésre százhuszonkét éves kisbusznak. Vélhetően megdöbbentő adatokat kapnánk. Na de most vakációzni vagyunk, ne dolgozzunk kéremszépen!
A 8 túrázóval és 2 idegenvezetővel teli kisbusz 2,5 órán át kanyargott hol betonúton, hol murvás úton az Andok alsóbb völgyeiben, míg elértünk egy kisvárosig. Itt gyors reggeli és túrafelszerelés vásárlás: fa túrabot, valamint PET palack tartására és szállítására alkalmas, színes szövetből kézzel, alacsony hozzáadott értékkel előállított nyakbaakaszthatós, silány minőségű izé (a továbbiakban: szütyő). Ezután még fél óra autózásra volt a KM 82.
Erről az ominózus pontról indul a klasszikus 4 napos túra az Inka Ösvényen. Szedelőzködés, pakolás, szütyők magunkra aggatása, aztán irány az első ellenőrző pont, előtte pedig csoportkép a Camino Inca bejáratánál. Kis csapatunk tagjai Luismi-n és rajtam kívül 6 ír nemzetiségű emberke volt, név szerint: John, Steven, Paul, Ray, valamint a lányok Sarah és Keira. Az írek két egymástól teljesen független társaságként utaztak, csak erre a túrára rakták őket egy csoportba. A lányok testvérek voltak, a srácok pedig 28-30 év közötti gyerekkori haverok. A két társaságban közös volt, hogy mindannyian épp az ún. ‘gap year’ (vagy ‘loop year’) időszakukat töltötték a világ körül (erről majd később részletesen). A két idegenvezetőnk Jonathan és Edwin volt, mindketten kecsua származásúak változó angol nyelvtudással. Rajtuk kívül 7 fő hordárral és 1 fő szakáccsal egészültünk ki (változatlan angol nyelv-nem-tudással), így csapatunk összesen 18 főt számlált.
Az út első része nem volt megerőltető. Szelíd lankákon és kedves kis völgyeken (Jééézusom miket írok!) haladtunk felfelé, általában poros ösvényeken. Az első napi ebédünket egy idilli (!!!) tisztáson töltöttük el, ahonnan már remek kilátás nyílt a környező völgyekre, hegyekre. A hordárok mindig valamivel előttünk jártak, hogy érkezésünkre már kész étkezősátor és terülj-terülj asztalkám fogadjon bennünket. Ebéd előtt még okvetlenül muszáj volt fociznunk egyet a 2700 méteres magasságban, hogy kiköphessük a tűdőnket. A felfelé baktatástól eltérő dinamikájú intenzív testmozgás már érezhetően megterhelő volt a nem ehhez szokott szervezetünk számára. Szerencsére az egyik rutinróka kisvártatva lerúgta a labdát egy 1500 méterrel lejebb fekvő völgybe (lol), így volt ürügy abbahagyni a játékot anélkül, hogy bárkinek az önbecsülése komolyabban sérült volna.
Étkezés után rövid pihenő, aztán útrakeltünk, hogy néhány meredekebb kaptató után megláthassuk a túra során érintett első inka emlékhelyet, Llactapata-t (ejtsd: jaktapata). Mivel egy előttünk elterülő mély völgyben feküdt, csak madártávlatból szemlélhettük, miközben Jonathan és Edwin elsorolta a tudnivalókat. A Llactapata kilátóhelyről 2 órán belül aznapi táborhelyünkre értünk, amely 3100 méteres tengerszint feletti magasságban feküdt. A hely (falucska) neve: Wayllabamba (ejtsd: Chumbawamba).
Sátraink egy teraszos szerkezetű zöld domboldal egyik platóján helyezkedtek el, mögöttünk sebes hegyi patak csobogott. A higiénia iránti ambíciónk férfiasságunk méretével egyenes arányban apadt nullára, amint lábunkat a patak jéghideg vizébe mártottuk. Estére a levegő hőmérséklete is 0 Celsius fok alá süllyedt. Ez kevésbé volt meglepő, hiszen már elinduláskor sejtettük, hogy nem a kehidakustányi termálba készülünk.
Lepakolás után még ötórai teázásra és tereferére is volt idő, aztán 7 körül jött az ismét 3 fogásos, meleg esti főétkezés (parasztosan: csumi). Azután mindenki hamar pihenni tért, mivel a következő nap ígérkezett a fizikailag legmegterhelőbbnek (fura ez a szó leírva) és vezetőink már a túra eleje óta ezzel ijesztgettek minket. Folyt. köv.
